Pokol A Seolról (pokol) és a Gyehennáról (tűznek tava)
Előszó Az ember életének egyik fő kérdése, tényleg ennyi-e az élet, amit itt a Földön küszködünk? Van-e értelme az állandó harcnak, tudok-e maradandót létrehozni? Salamon a Prédikátor könyvében hiábavalóságnak nevezi a nap alatt eltöltött éveinket. Valóban így lenne? Minden hiábavalóság? Mi értelme van felkelni reggelenként, és szembenézni az adott nap kihívásaival, ha lehetetlen kitörni a múló lét fogságából. A lelke mélyén mindenki álmodik az örökkévalóságról, hiszen erről szólnak gyerekkorunk meséi, régi mítoszok és legendák.
I. A Seol (pokol)
A Seol nem más, mint a pokol, a halottak birodalma, amely a szellemek átmeneti tárolóhelye az ítéletig. Alábbi fő kijelentések, amiket a Bibliából megtudhatunk róla:
A Seol tehát a vizek, és az abban lakó élőlények alatt van. Ebből az Igéből is az látszik, hogy a vizek alatt közvetlenül az Ábrahám kebele van. Azért kérte a gazdag ember Ábrahámot (Lukács 16:22-24.), hogy Lázárnak engedje meg, hogy belemártsa az újját a vízbe, mert ott voltak a vizek is Lázár közelében. Egy másik kifejezés: "felemelve (a gazdag) az ő szemeit", szintén azt mutatja, hogy az Ábrahám kebele van a Seol tetején, ui. a gazdag ember úgy látta meg Ábrahámot, hogy felnézett. Lefelé menve a Seol mélységei következnek, ahol a gazdag ember is szenvedett.
Az Ószövetség idején az igazak sem mehettek fel a mennybe, Isten jelenlétébe. Ezért az alvilágban, a Seolban kaptak egy helyet, ez azonban nem a szenvedés helye volt. Ezt az Újszövetség Ábrahám kebelének hívja (Lukács 16:19-31.)
Ábrahám kebele és a Seol büntető-részlegei között tehát egy nagy szakadék van. Mindhárom szereplője a történetnek megismerte egymást, tehát nem személytelen árnyak vannak a Seolban, hanem az emberek szellemei felismerhetőek. A gonoszok szellemei a Seolban szenvednek, égnek, míg az igazak szellemei Ábrahám kebelében nem. A gazdag ember látta, hogy Lázár jól érzi magát, és azt kérte, hogy csak az ujja hegyét hadd mártsa a vízbe, és azzal hűsítse meg a nyelvét. De még ez sem adatik meg egy Seolban levő elkárhozott embernek. A földi eseményekre emlékeznek a Seol lakói is, ezért mondta Ábrahám a gazdag embernek: Fiam, emlékezzél meg...
a) Seol, pokol, mint földrajzi hely A Seol (pokol) és a Halál, személyek. Seol gonosz angyal felelős a Seol földrajzi helyért. A gonosz angyal nevéről nevezték el a földrajzi helyet. Ők Sátán megbízottjai, szolgái. A Seol és a Halál között szoros együttműködés van (Zsoltárok 55:16., Jelenések 6:8.)
Ezek az Igék megmutatják, hogy hogyan megy le valaki a Seolba: először jön Halál, körülveszi a bűnös embert, majd miután elvette a szellemét, Seol átveszi azt és leviszi a Seolba. (Halál és Seol közötti együttműködést mutatják még a következő igék is: Zsoltárok 89:49. és 116:3.; Ésaiás 38:18.; Hóseás 13:14.)
A Seol hatalmában tartja a nála levő embereket, senki sem tud onnét magától, saját akaratból feljönni. A Sátán, a Halál és a Seol uralkodtak a földön levő embereken is. De Isten megváltoztatta a helyzetet (Hóseás 13:14.):Jézus Krisztus a feltámadása által legyőzte a Sátánt, a Halált és a Seolt, megváltotta és megszabadította tőlük az embereket, és átvette ott is a hatalmat (Jelenések 1:18). De az Ószövetség idején még más volt a helyzet.
A Seol szó Újszövetségi (görög) megfelelője a hádész, így használja a LXX is.
II. A Gyehenna (tűznek tava)
Ésaiás 30:33:(ez a rész eddig a nagy öldöklés napjáról és körülményeiről, tehát e világkorszaknak a legutolsó momentumairól szól, majd így folytatódik): mert készen van a szörnyű tűzhely régen, készen áll az már a királynak is (talán az antikrisztus), mélyen és szélesen csinálta azt, máglyájában van tűz és fa bőven, az Úr fuvallata gyújtja meg azt, mint kénköves patak.
Máté 25:41.: Akkor szól majd a balkeze felől állóknak is: távozzatok tőlen ti átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készítetett. A Sátán 1000 évig meg lesz kötözve, majd egy rövid időre ismét szabadon fogja bocsátani Isten. Sátán egy hatalmas háborút fog ekkor vezetni Jeruzsálem, az ott levő Jézus Krisztus és szentjei ellen, de Istentől tűz fog lejönni az égből és megemészti ezt a hatalmas sereget. Ezután a Sátánt is a gyehennába, a tűz tavába fogják dobni, így az Antikrisztus és a hamis próféta után (aki már hamarabb oda kerültek a bűnös emberekkel együtt - nemzetek ítélete) ő lesz a Gyehenna következő lakója örökre. Őt nem sokkal ezután a Seol és a Halál követik, majd azok az emberek, akik nincsenek beírva az élet könyvébe. Ezzel fog zárulni a mostani Föld történelme. Máté 5:29.: Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól, mert jobb neked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, mint hogy egész tested a gyehennára vettessék. Máté 10:28.: És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik, hanem attól féljetek inkább, aki mind a testet, mind a lelket elvesztheti a gyehennában. Nem ugyanaz a Seol és a Gyehenna, hiszen az utolsó ítélet előtt maga a Seol gonosz angyal is a Gyehennába fog vettetni. A Seol földrajzi hely ekkor elveszti funkcióját, az egész Földdel együtt megszűnik létezni, egy új Föld fog előállni. A Gyehenna viszont nem fog megszűnni, sőt ekkor kezd csak el igazán működni, amikor a Seolból oda kerülnek a bűnös emberek – testben: Ésaiás 66:22-24.: Mert ahogy az új ég és az új föld, melyeket teremtek, megállnak előttem, szól az Úr, úgy megáll a ti magotok és a ti nevetek. És lesz, hogy hónapról hónapra és szombatról szombatra eljön minden test engem imádni, szól az Úr. És kimenvén nézni fogják azoknak az embereknek a holttesteit, akik elpártoltak tőlem, mert az ő férgük meg nem hal és tüzük el nem alszik, és minden test előtt borzadásul (undorodásul) lesznek. Ez a rész az új égről, az új földről szól. Megmutatja, hogy a Gyehenna nem az új föld belsejében lesz, mivel már most is megvan, hanem azon kívül („kimenvén...”). Azok a kifejezések, mint pl. "külső sötétség", "sírás és fogak csikorgatása" és ''férgük meg nem hal'' szintén a Gyehennára vonatkoznak. Jézus úgy beszélt róla, mint egy már meglevő dologról (az ördögnek készíttetett). Tehát egy külső (földön kívüli), sötét hely, ami már megvan. (Ez a világűrt juttatja az ember eszébe, talán valamelyik bolygón van.)
Zárszó „Inkább a pokolban úr, mint a mennyben szolga!” Mindannyian ismerjük ezt a közismert mondást (régen talán éltünk is vele), amely az emberi büszkeségre apellál. A csalódás sokak számára megrázó lesz, ha még ebben az életben nem ismerjük fel, büszkeségünk által hazugságban bíztunk. Úr a pokolban? A Zsoltárok könyve szerint a Seolban (pokol) rabok leszünk, amennyiben ott végezzük (Zsolt 18.5-6), nem szabadok. Urak pedig végképp nem! Szolga a mennyben? Pál apostol szavai szerint (Gal 3.26;Gal 4.6-7; 2Kor 6.18) aki hisz Jézus Krisztusban (megtér és újjászületik), többé nem szolga, hanem Isten gyermeke.
| ||