A dicséretről - röviden

 

Hogy mi a dicséret?

Tulajdonképpen nem más, mint a válasz Istennek, az Ő jóságáért, szeretetéért, érintéséért. Mikor Isten kijelenti magát az embernek, megérinti őt a szeretetével, békességével, vagy csodában részesíti az embert, meggyógyítja vagy megszabadítja, akkor a hálás szívből ösztönösen tör fel a köszönet, az öröm, az elismerés Isten személye iránt. Az ember ilyenkor örül, hogy Isten megáldotta, ujjong, hogy megtapasztalhatott valamit Istenből, hogy felismerhette azt, hogy Isten nemcsak létezik, de szereti is őt, és hogy segíteni akar rajta.

Az ember ilyenkor olyan nagy örömet érezhet, és lehet, hogy kiáltani fog, vagy táncra perdül, vagy dalol akár hangszeres zenével, akár anélkül , tapsol, de az is előfordulhat, hogy Isten szeretete úgy megérinti, hogy örömében elsírja magát, és térdre vagy arcra borul Isten tiszteletére. Tehát Isten meg tudja úgy ragadni az ember szívét, hogy kiemeli nemcsak bűnökből, betegségekből, hanem még a szürke, egyhangú hétköznapok lehangoló fogságából is.

Mindemellett nemcsak spontán válaszreakció a dicséret Isten érintésére és jóságára, hanem a Biblia felhívja a figyelmünket arra is, hogy emlékezzünk meg újra és újra Isten jóságáról, és éljünk folyamatosan, napról-napra hálaadó és dicsőítő életet, hiszen Isten az ő népének dicséretei között lakozik (Zsoltárok 22:4.), és így folyamatosan vele közösségben tudunk maradni, az Ő jelenlétében tudunk élni, meg tudunk változni. Ezenkívül - és nem utolsósorban! - Őt dicsérni, Róla énekelni gyönyörűséges és illendő dolog (Zsoltárok 147:1.)!

 

 

Dal meghallgatása: Tebenned elrejtve..